Aquarius Élet-Mű-Hely-Alapítvány

Balaton Szupermaraton 2017. felkészülés

Többen kérdeztétek, hogyan készülök fel a Balaton Szupermaratonra. Most, mielőtt beindul a 2017-es giga-mega-verkli ;), ami azért bedarál kicsit, bevallom; és mert már elkészültem az alapítvány statikus oldalának konvertálásával (az élesítés már nem rajtam múlik, szegény férjemet hajtom ;) itt a pillanat, hogy lecsüccsenjek, lefotózzam a felkészülési falamat, és írjak egy pár sort.
Tehát: vettem a tavalyi felkészülési tervet, ámbár az először teljesítőknek készült, de gondoltam, jó lesz az másodjára is ;) Kicsit korábban kezdtem a felkészülést, mert az októberi SPAR Maraton után nem akartam leülni nagyon, hiszen még várt rám novemberben egy 32 km-es terepfutás, ami úgy gondoltam, felér egy maratonnal (utólag kiderült, hogy még túl is tett rajta a több, mint 1000 m szintemelkedés miatt). Mivel a BSZM egy héttel el lett tolva 2017-ben, ezért is két héttel korábban kezdődött a felkészülésem. Ha megnézitek a fotót, feketén nyomtatva olvashatod az előütemezett napi/heti km-eket, és pirossal kézzel írtam oda, hogy valójában melyik napon/héten mennyit futottam.
És hogy hogyan egyeztetem össze a munkámat (5 helyszínen, heti 16 kismama, babás és gyermek jóga óra + heti 4-5 masszázs + az alapítványban végzett önkéntes és megbízási tevékenységeim), a családomat (gyermekemet, férjemet) és a háztartási feladatok ellátását a FUTÁSsal?
Hát ez az idén sokkal rugalmasabban történik, mint tavaly, és ezért, bizonyára ezért, lélekben is könnyebb talán :) Legalábbis én nem érzem sem testileg, sem lelkileg olyan megterhelőnek, mint tavaly.
Tavaly szigorúan keltem hajnalban minden reggel, kiszámolva, hogy mennyi idő kell az összeszedelőzködésre, mennyi a futásra, a futás utáni összekészülésre, hogy Fótról bekocsikázzak Újpest-Központba, és onnan metróval beérjek a minden nap más munkahelyemre az Astoriához, Klinikákhoz, Blahához, Káposztásmegyerre az első órám előtt fél órával, hogy az általában 9:15-kor kezdődő kisbabás jógára már minden készen álljon az anyukák és babák fogadására :) Ehhez volt, hogy hajnali 4-kor keltem, 5-kor, és mentem fejlámpával, a sötét téli hajnalokon ki Fót központjából, a kutyusommal a derekamra kötve, ki a város peremére, ki az erdőbe, jégen is, hóban is, szélviharban is, mínuszokban is. Jócskán túl is teljesítettem tavaly a tervet, túlfutottam. Aztán ott volt december 11-én az a csúnya kóbor kutya támadás. Tavaly mintha több lett volna a köd, a felhő, a sötét. Több volt bennem a félelem is, hogy nem sikerül, hogy lesérülök, aztán a kutyatámadás után a félelem egy újabb kutyatámadástól.
Az idén valahogy mindamellett, hogy még mindig túlfutom rendszeresen a tervet, sikerült rugalmasabban alakítani a heteket. Hétről-hétre, napról-napra figyelem az időjárást, a munkabeosztásomat, a családi teendőimet, a gyerekem és a férjem elfoglaltságait, és ennek megfelelően futok rövidet vagy hosszút, lehetőleg olyankor, mikor a családomtól nem veszem el magamat, lehetőleg világosban, még inkább napsütésben és száraz időben, a mínuszok nem számítanak :) Már nem csinálok problémát abból, ha egy-egy nap a kutyusom nem futhat velem így télvíz idején, ebben a téli időszakban egyébként is valamiért több kinn a kóbor kutya Fóton. Nem kockáztatok meg egy közelharcot, inkább messze elkerüljük a szabadon kóborló kutyákat, ha kell, hátraarcot dobunk, hazafutok a kutyussal, és egyedül futok vissza tovább. A tavalyi sérülésem hozadéka, hogy azóta hetente egyszer reggel úszni és szaunázni megyek. Úgy érzem, ez is sokkal könnyebbé teszi a felkészülést. Kell ez a heti egy reggel a vízben és azután a forró szaunában :) Az idén minden nap 3-4 jóga órát tartok, amit én magam is végig mozgok, ez is segít, hogy az elegendő nyújtás is meglegyen a sok elmerevítő futás mellé. Plusz novemberben elkezdtünk a lányommal csütörtök esténként eljárni jógázni együtt, ami a kismamás és babás órák gyakorlatain felül extrán átmozgat, szintén nagyon jól kiegyensúlyozz a futást.
Tavasz óta a táplálkozásomat is a futáshoz igazítottam. Sokkal egészségesebb táplálkozásra álltam át a korábbiakhoz képest. A súlyom azóta 52-55 között stabilizálódott.
A heti futások általában úgy néznek ki, hogy két egymást követő napon kell hosszabbat futnom, ami 16-40 km/nap közt mozog, egyre növekszik majd hétről-hétre. Hogy melyik két egymás utáni napra teszem ezt a 2 hosszú futást, az függ a családtól, munkától, időjárástól. Keddenként szabadnapos vagyok, ezekre a keddekre teszem az ultratávot, ha nem épp ide esik a 2 egymás utáni hosszú futás. Keddenként tornázom fel a távot 40-50 km-re, vagy inkább az időt 6 órára. 6 óra lesz a végcél a BSZM-hez. Viszont én már összeállítottam a 2017-es versenynaptáramat, és április végén a 6/12/24 órás futáson indulok Sárváron. A 12 órást célzom meg most, és ahhoz 8 órás edzőfutás kell majd. Úgyhogy a BSZM-re a 6 órásig kell eljutnom, és azt folytatom majd áprilisban 8 órásig.
Ja igen, és terepen készülök fel. Futós ivós zsákkal. Mínuszokban a polár alá véve, hogy ne fagyjon be a sok óra futás alatt :) Heti 1-2x kimegyek a fóti atlétikai pályára, amikor korán hajnalban sötétben kell futnom, mert máshová nem fér bele a napba. Ilyenkor nem viszem magammal a kutyusomat, és nem kell aggódnom a kóbor kutyák miatt :) A pályán ráadásul kicsit kiélvezhetem, hogy mennyivel könnyebb sík és egyenletes puha salakpályán futni, szemben a terep sokkal nehezebb futófelületeivel :)
Februárban kezdem majd el a gyorsító edzéseket, heti egy alkalommal. Sprint sorozat után 1 óra tempós futást tervezek aerob-anaerob határon, 173 körüli pulzuson.
Addig csak gyűjtögetem a kilómétereket :)
Hát, remélem, kimerítően sikerült válaszolnom minden kérdezőnek :) Éva



Kövess minket a Facebook-on!